Ez tudomány: a kötődés a kulcsa az érzelmileg stabilabb gyermekek felnevelésének

Belül: Sokan még mindig hisznek abban, hogy a csecsemők megtanulják megnyugtatni magukat. A kutatások nemcsak azt sugallják, hogy ez nem lehetséges, hanem azt is, hogy az érzékeny szülői nevelésből fakadó biztonságos kötődésnek messzemenő előnyei vannak.

– Soha nem fog megtanulni a saját lábára állni, ha így simogatod.

A szavak a városon kívülről érkező két látogató egyikétől származtak. Azon a napon a pár felajánlotta, hogy elviszik a gyerekeimet a Természettudományi Múzeumba. Az akkor háromévesem all-in volt! Nem vesztegette az idejét azzal, hogy megszerezze a tépőzáras cipőjét, és bemászott a bérelt autóba.

Négy éves lányom lassabban melegedett fel az ötlettel. Nem volt könnyű neki elhagyni életének ebben a szakaszában.

Így hát átkaroltam a lányomat, és kiadtam neki azokat a szavakat, amelyeket nehezen tudott kimondani: „Nem akarod elhagyni a mamát.” A fejét még mindig a tarkómban fészkelve bólintott.

Amikor alábbhagyott a kezdeti félelem, hogy elhagyjon, sürgettem, hogy menjen. – Maradhatsz, de el kell mennem a Costcóba, és kitakarítanom a házat. Mindenki más a Természettudományi Múzeumba megy. Láthatod a dinoszauruszokat, és állatorvost játszhatsz!”

Kapcsolódó olvasmány: Ragyogó tippek a kisgyermekek szeparációs szorongásának enyhítésére

A rábeszélésem ellenére úgy döntött, hogy velem marad.

Ekkor mondta ki ezeket a sorsdöntő szavakat egyik jó szándékú vendégünk. Akkoriban inkább a gyerekem edzésével foglalkoztam, mintsem egy jó tapssal. Még ha mondtam is valamit, csak azt tudtam, hogy a lányomnak szüksége van rám, és támogatni akartam őt. És őszintén szólva, ez elég ok lett volna. Most, hogy érdemi ismereteim vannak a gyermekfejlődésről, sokkal több mondanivalóm lenne most annak a vendégnek.

Vannak, akik attól tartanak, hogy a reagáló szülői nevelés rászoruló és elkényeztetett gyermekeket hoz létre. A kutatások azt mutatják, hogy ez nem igaz.

Látogatónk egy elterjedt problémát érintett. A világ tele van félretájékoztatással a gyermeknevelésről. Bár az önmegnyugtatásra és a szorongás mellőzésére vonatkozó tanácsok valószínűleg a szülők segítségére szolgálnak, ezek nem a fejlődéskutatásban gyökereznek.

Először is, az önnyugtatás nem pszichológiai konstrukció.

„A valóság az, hogy az önnyugtatás egy divatszó, egy marketing taktika, egy fugazi, amelyet arra használnak, hogy a nem reagáló alvástréninget a szülők kimerültségének megoldásaként árulják, miközben a támogatás hiányát papírozzák – semmi több.”

– Tracey Gillet, jól nevelt

Az önnyugtató szó valószínűleg az önszabályozás gondolatának félreértelmezése.

Az önszabályozás az általános nyugalomra, a megfelelő érzelmi reakciókra és a célirányos viselkedésre utal. Ez a képesség csak késői kisgyermekkorban kezd kialakulni. Ennek az az oka, hogy az érzelmi jobb agy dominánsabb, mint a körülbelül 25 hetes terhességtől két éves korig fennmaradó logika.

Természetesen a csecsemők megszívhatják az ujjaikat, és abbahagyhatják a sírást, vagy felborulhatnak, hogy jobban elérjék a labdát, de ez nem elegendő bizonyíték annak bizonyítására, hogy megnyugtatják magukat, ha túlterheltek. A gyerekeknek csecsemőkoruktól kezdve és azon túl is szükségük van a segítségünkre, hogy szabályozzák érzelmeikat.

A csecsemők a társszabályozásra támaszkodnak.

Bár a gyakorlatlan szem azt gondolhatja, hogy a gyermek érzelmi szükségleteire való reagálás megkínzás, nem az. A koreguláció az érzelmi szabályozás fejlesztését jelenti a gondozókkal együtt.

Az anyák vagy más gondozók vagy „fölszabályozzák” az érzelmeket a baba nyüzsgésére, mosolyára vagy játékra építve (pl. kukucskáltatás tanítása). Vagy „szabályozd le” az érzelmeket úgy, hogy tartod, csitítod vagy vigasztaló szavakat ajánlasz fel (pl. „Mama itt van. Rendben van.”).

A társszabályozással kapcsolatos kutatások azt mutatják, hogy azoknak az anyáknak, akik érzékenyek csecsemőik szükségleteire, és együttérzéssel és melegséggel reagálnak, a csecsemők általában nyugodtabbak, könnyebben megnyugodnak, kíváncsibbak és elkötelezettebbek.

Az anya és gyermeke közös szabályozása során biztonságos kötődés alakul ki. Ennek messzemenő következményei vannak a gyermek életére nézve.

„A kötődési kapcsolat alakítja a baba azon képességét, hogy nem kommunikál [only with] az anyával, de végső soron más emberi lényekkel.”

– Allan Score, PhD

A biztonságos kötődés a reagáló gondozás révén alakul ki.

A John Bowlby által megalkotott kötődés biológiai alapú viselkedések rendszere, amelynek célja az interakciók elősegítése és a túlélés maximalizálása.

Például a hümmögés, mosolygás, sírás és kapaszkodás olyan csecsemői viselkedés, amely elősegíti a közelséget.

Minél jobban reagálnak a gondozók csecsemőjük fizikai és érzelmi szükségleteire, annál jobban érzik magukat biztonságban és fejlesztik ki a bizalom érzését.

Körülbelül 7-11 hónapos korukban az érzékeny szülők csecsemői biztonságos kötődést mutatnak. Kezdjük azzal, hogy egy adott gondozót preferálnak, de idővel több kötődést is mutatnak az elsődleges kötődési alakon túl (például más gondozókhoz, nagyszülőkhöz vagy idősebb testvérekhez).

Kapcsolódó olvasmány: A reagáló szülői nevelés kulcsfontosságú a fejlődéshez. Ez az oka

A biztonságos csatolás elősegíti:

A biztonságos kötődés elősegíti a biztonságérzetet. Ez nagyobb önbizalmat és függetlenséget teremt a gyerekekben.

A biztonságos kötődés két fontos függetlenséget eredményez:

Az első esetében, amikor a csecsemők kezdenek bízni abban, hogy gondozóik megbízhatóan és melegen reagálnak, kevésbé érzik magukat stresszesnek és nagyobb biztonságban érzik magukat. A szülő ekkor biztonságos bázissá válik, ahonnan távozhat és felfedezheti. A második konstrukció akkor lép életbe, amikor a csecsemő túlterhelt vagy fél, tudja, hogy visszafordulhat anyához vagy apához, akik biztonságos menedékként szolgálnak majd. Ez azt jelenti, hogy ha a csecsemő fél vagy le van borulva, tudja, hogy a szülőjéhez fordulhat, és a szülő megnyugtatja…